Ahogyan arról már korábban is beszámoltunk, a Spontán Meditáció Érdeme címmel megrendezésre kerülő konferencián fellép két zenész, Viktor Kahn – szitár és Alexandr Beliy – tabla. Mindketten a meditációnak köszönhetik, hogy megismerkedtek az indiai klasszikus zene néha talán kissé misztikusnak tűnő világával.
Viktor, úgy tudom, hogy korábban te gitároztál és később tértél át a szitárra. Miért?
Korábban egy elég népszerű rockzenekarban gitároztam Ukrajnában. A zenekar minden tagja érdeklődött a meditáció iránt és miután elkezdtünk azzal is foglakozni, megismerkedtünk az indiai zenével. Ekkor a zenekar megteremtett egyfajta fúziót a rockzene és az indiai zene között. De ebben az időben még mindig gitáron játszottam. Úgy fél évvel azután lehetett, hogy meditálni kezdtem, amikor életemben először láttam szitárt. Akkor határoztam el, hogy megtanulok játszani rajta. Letettem a gitárt és azóta szitározom.
Mi volt, ami leginkább megfogott ebben a hangszerben és hogyan tanultál meg játszani rajta?
Talán a kozmikus hangzása volt a leginkább vonzó. Amikor hallgattam úgy éreztem, hogy az univerzum hangját hallom. Először teljesen autodidakta módon kezdtem tanúlni. Mivel már sok éve foglakoztam zenével, az alapok megvoltak. 2008-ban sikarült eljutnom Indiába, ahol Avaneendra Sheolikar tanítványaként mélyítettem el tudásomat. Ez a folyamat a ami napig is tart.
Több országban felléptél már korábban. Melyika kedvenced, melyikhez fűz valamilyen különleges emlék?
A kedvencem eddig Ausztria, mégpedig azért, mert itt olyan közönség előtt léptem fel, akik között sok volt a zenész és olyanok is sokan voltak, akik már eljutottak Indiába és ismerték az indiai klasszikus zenét. És nem csak ismerték, hanem értékelték is. Bár talán mégnagyobb kihívás olyanok előtt játszani, akik még nem ismerik, vagy nem nagyon ismerik ezt a fajta zenét, mert így lehetőségem nyílik arra, hogy megszerettessem velük. Abban bízom, hogy Magyaroszágon mind a két típus jelen lesz a nézőtéren, amikor játszani fogunk.
Milyen hatással van a meditáció a zenédre?
A klasszikus zene, akár keleti akár nyugati, segít abban, hogy az ember érzelmi és mentális aspektusa megtisztuljon. Ez a hatás pedig csak fokozódik, ha a művész, aki közvetíti a zenét, szintén egy ilyen tiszta állapotban van. Ennek elérésében segít nekem a meditáció és ennek hatását látom a közönségen minden egyes koncert után. Sokszor beszélgetek az emberekkel, akiket érdekel az indiai zene. Remélem, hogy Budapesten is lehetőségem lesz szemnélyesen is találkozni az előadás után az indiai zene, illetve a szitár rajongóival.
Kinek a zenéjét tekinted példának és miért?
Két nagy stílusteremtő határozza meg a szitárzene jelenét. Ravi Shankar és Vilayat Khan. Mindkét stílus gyönyörű és különleges, de hozzám Vilayat Khan stílusa áll közelebb, ami kicsit dinamikusabb.
Alexandr, hogyan tanultál meg tablázni és miért ezt a hangszert választottad?
Én is autodidakta módon kezdtem el tanulni 1997-ben. 1998-tól a moszkvai indaiai nagykövetség által indított zeneiskolában tanultam. A ritmus hangszerek általában, de a tabla különösen segít abban, hogy az a szívünk kinyiljon. Rengeteg örömet ad, nemcsak annak, aki játszik rajta, hanem azoknak is, akik hallgatják. Talán ez a legfontosabb, amiért a tablát választottam.
Bár Ukrajnában születtél, sokszor jártál Magyarországon, főleg koncertezni. Aztán egyszer csak itt maradtál. Hogy történt ez? Miért vonzódsz Magyarországhoz?
Nem Ukrajnában, hanem Oroszországban születtem és rengeteg helyen éltem (Szentpéterváron, Ukrajnában) és most Magyarosrszágon. Ez úgy történt, hogy megnősültem és a lány, akit feleségül vettem Magyarországon élt. Így kerültem én is ide. Nagyon szeretem ezt az országot, a hagyományait, az embereket és persze a magyar konyhát 🙂
Játszottál már több szitár zenésszel is. Miért szeretsz mégis Viktorral játszani? Mi a különlegessége?
2001 óta játszunk együtt és noha ma már más országban élünk, mégis minden alkalommal, amikor együtt játtszünk nagyon érezzük egymást, egymás érzéseit, rezdüléseit. Ez nagyon fontos az indiai klasszikus zenében, mert ez a stílus az improvizáción alapszik. Ha partnerek nem érzik egymást, nincs harmónia a zenében. Viktor is és én is meditálunk. Minden koncert előtt meditációval készülünk és ez meg nagyobb egységet teremt közöttünk. Persze azért a közös próba is nagyon fontos 🙂
Kinek a zenéjét tekinted példának és miért?
A kedvenc zenészem Zakir Hussein, aki a ezredforduló legnagyobb tabla játékosa. A Tabla a szív, amikor tablázol és örömet érzel és ezt az örömet meg tudod osztani másokkal, akkor tablázol igazán. Ez Zakir Hussein.
Mit szeretnél átadni az októberi koncerten a magyar embereknek?
Örömet, békét és sok-sok szeretetet.
Köszönöm a beszélgetést.
A Spontán Meditáció Érdeme 